Oldal kiválasztása

Soha többet nem adja oda neki.. Még hogy mindjárt visszaadja..
Ma direkt korán kelt és a reggelijét is csak sebtiben bekapta, pedig anya mindig mondja, hogy nyugodtan, ráérősen egyen.. De hogy lehetne nyugodtan enni, amikor kinn az udvaron már várta.. Apa festette ilyen szép barnára, azt mondta az fiús szín. Határozottan jól állt neki.. Ezért nem is értette mit keres rajta egy lány. Még akkor is, ha a szomszéd lánya. Mérgesen felnézett rá, épp amikor hatalmas lendülettel elsuhant mellette. Mosolyog, hát mosolyog amikor ő meg itt vár és még a lufijára is neki kell vigyáznia.. “Csak egy kicsit add ide, csak öt percre..” szinte könyörgött neki. Öt percre.. Már legalább 6 perce rajta ül és mosolyog. Igaz, neki is mosolyra húzódott a szája amikor nézte a lányt, ahogy repíti a hinta, de aztán eszébe jutott, hogy neki haragudnia kell. Próbálta mérgesre összehúzni a szemöldökét, de nem ment. Sőt, egyre inkább nevetett ahogy a lány arcát nézte. Ő meg már a szemét is becsukta, úgy hajtotta magát egyre feljebb, mosolyogva.
Elgondolkodva megállapította magában, hogy furák ezek a lányok.. Elég annyi, ha az ember fia odaadja nekik a szíve csücskét és máris repülnek a boldogságtól.
Úgy döntött, hogy holnap is odaadja neki öt percre. De lehet, hogy hatra..♥️


A Robotos sorozatból a Robot család megvásárolható vászonkép formájában