Oldal kiválasztása

Mikor is volt? Alig emlékszik, olyan régi história már. Talán több is, mint száz éve, hogy megtörtént, ami ma eszébe jutott…

Anya ott sertepertélt a tojások körül, amikben ő és a testvérei lapultak. Óvta őket, tanácsokat suttogott még utoljára nekik, mert tudta, eljött az idő, hogy a kicsinyei meglássák a napvilágot. Bizony, eljött a nagy nap, és ő úgy érezte, most már elég erős ahhoz, hogy a partról eljusson az óceánig. Finoman megkocogtatta belülről a tojás héját, de az meg se moccant. Kicsit kétségbeesve, erősebben kezdett dörömbölni, mert hallotta, hogy a testvérei már harcolnak a mély homokkal a parton a vízbe jutásért. De nem csak a puha homok nehezítette meg a dolgukat. Ott repkedtek felettük vészt jóslóan a sirályok, akik finom falatokat láttak a kis teknősökben. Vett egy nagy levegőt és jól oldalba rúgta a tojást, ami végre betört. Kikászálódott belőle és hunyorogva felnézett az égre. Amit ott látott gyors cselekvésre késztette. Az ég szinte elsötétedett a sok éhes madártól. Szó szerint az életéért kellett futnia. Tudta, ha nehezen is, de el kell érnie mihamarabb a vizet, mert csak ott lesz biztonságban. Bukdácsolva, kúszva-mászva, de odaért és amikor az első hullám besegítette a mély vízbe, már mosolyra húzódott a szája. Körülnézett.. Egyik testvérét sem látta, de bízott benne, hogy az ár sodorta el őket egymástól és jóra fordul a sorsuk, nem pedig a sirályok csaptak le rájuk.

Régen volt, nagyon régen. Azóta egyedül rója a világ nagy óceánjait. Néha eltűnődik, visszagondol a múltra és magában jókat nevetgél egy-egy történeten. Hiszen ő már tudja, csak azokat az emlékeket szabad felidézni, amitől mosoly költözik a szívünkbe.♥️